Az Önmeghatározás-elmélet (SDT, Self Determination Theory) így definiálja a motivációt: hogyan vegyük rá magunkat és másokat a cselekvésre. De fogalmazhatunk kicsit másképpen is: Hogyan tudunk a legjobban kapcsolódni ahhoz a forráshoz, ami megérint és mozgásba hoz minket. Azt is kérdezhetnénk akár: hogyan gyújtsuk meg az inspiráció  lángját , ami motivációhoz vezet?

Összefoglalva, alapvetően két fajtája van a motivációnak: belső (belülről fakadó) és külső (kívülről fakadó). Külső motiváció lehet: jutalmat kapni, ösztönzést kapni, elkerülni a büntetést stb. Ez gyakran a félelemről szól. A belső motiváció azonban arról szól, hogy az valami belső, élő és aktív forrásból fakad, megérint és mozgásba hoz minket.

Sokéves kutatás kimutatta, hogy a kívülről jövő jutalmak és büntetések csökkentik az ember belső motivációját. Ez igaz a vállalatoknál, az iskolában és a magánéletben is. A túl sok ellenőrzés és a túl kevés autonómia megakadályozzák az embert abban, hogy megtanulja, hogyan hozzon felelős döntéseket. Ez érzelmileg nem intelligens, megfojtja az empátiát és a morális képzeletet, és mindig aláássa a gyakorlati bölcsességet.

Az efféle kontraproduktív trendeket alaposan megvizsgálta Barry Schwartz Gyakorlati Bölcsesség című könyvében, illetve foglalkozott a témával népszerű TED előadásban is, bár kevésbé behatóan.

Összefoglalhatjuk úgy, hogy motiváló érzés megtapasztalni, hogy autonómiával rendelkezünk, hogy saját választásaink vannak és döntéseket hozunk.

 A motiváció másik tényezője az, amit a magyar származású pozitiv pszichológus, Csíkszentmihályi Mihály „flow”-nak nevezett. Ha túl kevés kihívással nézünk szembe, unatkozni fogunk, míg ha túl sokkal, akkor aggódni, és ennek a motivációnk látja kárát. A „flow” akkor következik be, ha a kihívás szintje a két szélsőség között van. A „flow” a csúcsmotiváció élménye.

A „flow” által elérhető motiváció mellett alapvető szükségletünk van a valahova tartozásra – hogy emberek nagyobb hálózatának része legyünk, amelyben elismertnek és megbecsültnek érezzük magunkat. Ha a csoporthoz tartozás nem válik az alapvető függetlenség iránti igény rovására (a motiváció első forrása), akkor nagyon motiváló lehet.

Végezetül, egyfajta kiteljesedést és jelentőséget érzünk olyankor, amikor olyan tevékenységekben tudunk résztvenni, melyek hozzájárulnak más emberek jólétéhez. Rendkívül motiváló adni valamit másoknak, jelentőségteljes hozzájárulást nyújtani a körülöttünk lévőknek.

Ez a motiváció négy alapvető forrása.