Platón, a görög filozófus egyik tanítványa megkérdezte a nagy mestert, hogy mi haszna van a gondolatoknak és elvont elméleteknek, amiket tanított neki. Platón azonnal utasított egy szolgát, hogy adjon a tanítványnak egy kis pénz érmét, hogy rájöjjön, nem a semmiért szerezte meg a tudást, majd elbocsátotta őt az iskolából.
Egy másik híres történet az angol tudósról, Michael Faradayről még jobban rámutat a lényegre. Faraday rendkívül népszerű előadó, emellett fizikus és kémikus volt. A legmagasabb rendű alkotó elme volt. Egy előadásában az 1840-es években bemutatta a mágnes viselkedését egy spirális vezetéktekerccsel szemben, amit egy galvanométerhez csatlakoztattak, és az elektromos áram jelenlétét mérte.
Kezdetben nem volt áram a vezetékben, de amikor a mágnest a spirális vezetéktekercs üres közepébe helyezték, a galvanométer mutatója a skála egyik széle felé mozdult, jelezve az elektromos töltés áramlását. Amikor a mágnest kivették a tekercsből, a mutató az ellenkező irányba mozdult, jelezve, hogy az áram a másik irányba halad. Amikor a mágnes a tekercsen belül bármilyen helyzetben, de mozdulatlan volt, egyáltalán nem volt áram, a mutató mozdulatlan maradt.
Az előadás végeztével a hallgatóság egyik tagja odament Faradayhez, és ezt kérdezte: „Mr. Faraday, a mágnes és a vezetéktekercs viselkedése nagyon érdekes volt, de milyen haszna lehet ennek?” Faraday udvarisan így válaszolt: „Uram, mi haszna van egy újszülött gyermeknek?”
Alaposan kidolgozott könyvében, az Out of our Minds – Elment az eszünk-ben Sir Ken Robinson (a világ egyik vezető emberi erőforrás szakértője) úgy vélte, hogy a legtöbb ember (különösen a tudományos világban) még mindig iparosodás-kori gondolkodást alkalmaz olyan problémákra, amelyek teljesen eltérő megközelítést igényelnének.
Mi lehet tehát ez a más megközelítés?
Valóban, nagy küszöb előtt állunk, ahol abba kell hagynunk azt, hogy csak tömeges információn alapuló „manipulációval” akarjuk irányítani a környezetünket, és ehelyett meg kell találnunk a bátorságot ahhoz, hogy az értelem és energia új forrásait keressük, együttműködve és együtt alkotva környezetünkkel.
Továbbá, a tudás önmagában már nem érték (mert az internet miatt mindenhol elérhető). Az egyszerű tudás önmagában egyre inkább haszontalanná válik. Ezt mutatja az a jelenség, amit Sir Ken Robinson „akadémiai inflációnak” nevez. Az egyetemi diploma értéke rohamosan csökken.
Ideje elfogadni, hogy a környezetünk végül emberi lényekkel van tele. Az ember a végső erőforrás. Hogy hogyan használjuk ezt az erőforrást (vagy hogyan élünk vissza vele), az a nagy kérdés, amely előttünk lebeg.
Mi haszna van az újszülött gyermeknek?