János 9:1
Amikor Jézus továbbment, meglátott egy vakon született embert.
János 9:2
Tanítványai megkérdezték tőle: „Mester, ki követett el bűnt, hogy vakon kellett születnie, ő, vagy a szülei?”
János 9:3 Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai.
Az 1990-es évek előtt az Asperger szindróma fogalma nem volt igazán ismert, noha az osztrák gyerekgyógyász, Hans Asperger már 1944-ben tanulmányozott olyan gyerekeket, akiknek nehézségeik voltak a non-verbális kommunikációval, korlátozott empátiát mutattak, és ügyetlenül mozogtak.
Az Aspergeres gyerekek szülei gyakran aggódnak amiatt, hogy esetleg valamiféle „hibák” által ők okozták a tüneteket, és évekig tarthat, mire rájönnek, hogy az ő gyerekük másmilyen, és semmi gond nincs velük vagy a szülői gondoskodásukkal.
A Szindrómát nem érzelmi trauma, nem a szülők általi elhanyagolás vagy szeretethiány okozza. Kutatások megállapították, hogy az Asperger szindróma fejlődési rendellenesség, ami az agy egyes részeinek diszfunkciójához kapcsolódik. Ez azt jelenti, hogy egy aspergeres személy agya fizikailag némiképp másmilyen. Az agyban bizonyos struktúrák, kromoszóma-rendellenességek vagy valamiféle a terhesség, születés vagy az első néhány hónap során bekövetkezett károsodás miatt máshogyan fejlődtek.
Az Asperger szindrómáról szóló jól ismert klasszikusban (Különös gyerekek – Kalauz az Asperger szindrómáról szülőknek és nevelőknek) szerző Tony Attwood leírja, hogy a rendszerességen és bizalmon alapuló tanulási kapcsolatok, mint például a mester és tanítvány közti hagyományos kapcsolat, vagy egy mentorral való bensőséges és rendszeres kapcsolat különösen hasznos lehet Asperger szindrómások számára. Az efféle képzés illik leginkább az aspergeres emberekhez, mert ők nem érzik kényelmesen magukat nagyobb csoportokban vagy sok embert érintő, társadalmilag dinamikus szituációkban.
Mindenféle, érzelmi intelligencia terén való mentorálás vagy képzés különösen hasznos bárkinek, akinek Asperger szindrómája van, sőt a szülők számára is, mivel az érzelmi és szociális tanulás területe az, ahol különös gondoskodásra és odafigyelésre van szükség.
Bármiféle „testáltali-tanulás” (“body-learning”) és tapasztalaton keresztüli tanulás szintén nagyon jó. Egy jó mentor, akinek van tapasztalata az érzelmi intelligencia ápolásában, segíthet az Aspergeres embereknek megtalálni, mihez van tehetségük az életben. (Ennek a tehetségnek a megtalálását, Sir Ken Robinson „az elemnek” nevezte.)
A fantáziadús, képekben történő gondolkodás (imaginative thinking) magasan fejlett az Asperger szindrómásoknál, és nagy értékké válhat, ha megfelelően irányítják és képezik.
Az elme gyakori merevsége és a társadalmi összefüggések megértésének hiánya, amik gyakran kapcsolódnak a szindrómához, nagy mértékben javíthatók érzelmi intelligencia-mentorálással.